~Then and now~

((Jade))

Carolina James. Ő volt az első ember, akire vigyáznom kellett. Jó rég volt. Még az 50-es években. Szép csajszi volt. Érdekes, tele ötletekkel, és energiával... De az energiáit rossz emberre irányította. Sajnos az akkori kor, legnagyobb hibáját követte el: azt hitte, hogy az embernek egyszerre több "nagy Ő"-je lehet. Ezért elküldtek hozzá, hogy észhez térítsem. 2 hónap után bevégeztem a feladatom, és elmehettem. Nem sokkal később megházasodott, és gyerekei születtek. Sorra jöttek az eltévedt emberek. Mindnek szerelmi útbaigazítás kellett. Ez volt az én feladatom. Erre teremtettek, hogy segítsek ebben a problémában az embereknek. Aztán egy nap, megkaptam egy félénk, reménnyel teli, de mégis csalódott lányt, a 60-as években. Cece Clark volt a neve, és reménytelenül bele volt esve egy Peter nevű fiúba. Nem volt tenni, segítettem neki. Ami aztán az életem végét jelentette. Vagyis csak a jó végét. Mert miközben Ő akarta a fiút, én mellette "emberré" váltam. Összetörtem, és megaláztam egy ország- világ előtt. Emiatt lett az, hogy a tanács maga elé hívatott, majd letaszított a Mennyből a Pokolba. Bár az angyalok sosem öregednek, és mindig megtartják szépségüket, akkor valami eltorzult bennem. És ez kihatott a külsőmre. Fehér angyalként fehér ruhát kellett hordanom. És ez a lelkemet is tükrözte: fehér voltam, és tiszta, tele kedvességgel, és gyengédséggel. Törődtem az emberekkel, és szerettem őket. De amint a földet ért a lábam az Alvilágban, minden megborult. És többé nem voltam se tiszta, se fehér. Ekkor vettem fel a mostani alakomat. Megismertem az alvilági emberek nagyjait, akik nem csak külsőre, de belsőre is sötéte.k... Csürhe banda... De tetszett a megjelenésük. Ahogy minden a testük minden egyes centimétere tele volt firkálva felismerhetetlen rajzokkal... Valahogy vonzott ez a világ. Nem sokkal később én is egy lettem közülük, azt leszámítva, hogy nekem volt némi sütni valóm. De külsőre, mint az ikrek. És nálam ekkor jött be a hetente-más-színű-haj divat. Aztán maradtam a barnánál. És a ruhatáram? Nos egy valami maradt fehér... a fogam (figyelek a higéniára, még akkor is, ha az Ördög cimborája vagyok) Minden más cuccom megváltozott. Fekete lett, szaggatott, és legfőképpen kihívó. 180° fordulat az életemben.  Persze, mint minden alvilági nagy menő, én is szereztem magamnak bűntársakat. Így lett a legjobb barátnőm Carla Levy, és a mindig idegesítő,  visszapofázó és rohadék Demon. Ez a mi hármas csapatunk. Igazából, nem tudom, hogy jött ez össze. Amikor ki nem állhattuk egymást. Én bukott angyal vagyok, Demon egy démon (milyen találó név a származásához, nem ?) Carla pedig... Hát nem is tudom, hogy igazából Ő mi. Talán fekete angyal. Ezt sose tudta. Minden piszkos ügyben benne voltunk, ami a fenti világban történt. Olyan szórakoztató volt nézni, ahogy az emberek egymást agyon lövik, és közben ezt kiáltozzák: "Szabadság testvééér!!!!!!!" Néha pedig a tömeg mészárlásra vittünk popcorn és Colát. Ezt azért tudtuk megcsinálni mert senki se látott minket. Csak ha felfedtük magunkat. Végül is, egész jól megbékéltünk egymással. Azt leszámítva, hogy Demon-nak tökmindegy mit veszünk fel, szerinte mindig úgy fogunk kinézni, mint az utcai fruskák a Földön. Mi erre csak annyit mondunk: Oh köszi!!!! Hát igen, nekünk ez dicséret. Ezzel most nem azt mondom, hogy mi úgy akarunk kinézni, mint két ribi, csak egyszerűen minket ez nem zavar.

Az Alvilágban nem egyszerű az élet. Itt harcolnod kell ahhoz, hogy megvédd magad a többiektől. Itt majdnem mindenki száműzött teremtmény. A fekete/bukott angyalok valamikor jó angyalok voltak, akik az embereken segítettek. Persze nem mindegyik, van olyan, aki eleve ilyennek született, de a legtöbbet letaszították, és a felismerhetetlenségik eltorzult. Aki pedig démon, az az esetek 90%-ban eredetileg lélekvándor volt. A lélekvándorok olyan teremtmények, amelyeket Isten azért teremtett, hogy azoknak az embereknek a testébe költözzenek, akiknek a halála értelmetlen volt, és még számítana az élet rájuk. Demon is ilyen volt, lélekvándor. De egy nap, elhatalmasodott rajta az "ember" és még egy élő testébe költözött. Kiirtotta az ember lelkét, és átvette a teste felett az irányítást. Azon a napon, kettő falut égetett fel, és 50 embert ölt meg. Nem kímélt senkit. Egyedül csak a bosszú hajtotta, azt persze nem mondja meg, hogy miért állt bosszút... De ezek szerint nagy bánata lehetett a gyereknek. Én pedig, mint mondtam bukott angyal vagyok. De akármennyire is legyek gonosz, ribanc, vagy ember, egy valamit megfogadtam magamnak. Méghozzá azt, hogy kijavítom a hibámat, és bevégzem a rám szabott  feladatot. Tudom, hogy soha nem fogok visszakerülni a Mennybe, de ki kell, hogy javítsam a hibámat. Ez azonban nem lesz egyszerű, mert az embereknek csak a jó angyalok segíthetnek. Én azonban nem vagyok jó angyal. 

Egy nap azonban megkaptam az esélyt. Az eset ugyan az: a lány reménytelenül beleszeretett egy srácba, de nem meri megszólítani. Sima ügy. És végre kisebb lesz a teher a vállamon. Itt az idő, hogy elvégezzem a feladatom. De mit vegyek fel? Az embereknél fontos az első benyomás... Úgy döntöttem kicsit visszafogom magam, ezért egy lila gatyát vettem fel, fekete szögecses magassarkúval , pólónak pedig egy fekete ujjatlant választottam. A hajamat is feldobtam, így kék melircsíkokat raktam bele, és befontam .  Szerintem egész emberi a megjelenésem. Tökéletes. Akkor menjünk, sokat kell még ügyködnöm...